A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ibolya
Illatos ibolya (Viola odorata)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Malpighiales Család: Ibolyafélék (Violaceae) Nemzetség: Viola L.
Kárpát-medencei fajok:
Sárga ibolya (V. biflora) Illatos ibolya (V. odorata) Fehér ibolya (V. alba) Kék ibolya (V. cyanea) Keleti ibolya (V. suavis) Dombi ibolya (V. collina) Borzas ibolya (V. hirta) Csuklyás ibolya (V. ambigua) Csodás ibolya (V. mirabilis) Homoki ibolya (V. rupestris) Erdei ibolya (V. reichenbachiana) Nagyvirágú ibolya (V. riviniana) Sovány ibolya (V. canina) Hegyi ibolya (V. montana) (V. jordanii) Viola calaminaria Nyúlánk ibolya (V. elatior) Réti ibolya (V. pumila) Lápi ibolya (V. stagnina) Sarkantyús árvácska (V. cornuta) Kerti árvácska (V. x wittrockiana) Háromszínű árvácska (V. tricolor) Mezei árvácska (V. arvensis) Törpe árvácska (V. kitaibeliana)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Ibolya témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ibolya témájú médiaállományokat.

Az ibolya (Viola) az ibolyafélék családjának névadó és egyben legnagyobb nemzetsége mintegy négyszázötven fajjal.

Elterjedése, élőhelye Fajai megtalálhatók minden trópusi és szubtrópusi területe, emellett az északi és a déli mérsékelt égövbe is benyomulnak – dél felé egészen a Tűzföldig, Dél-Afrikáig és Új-Zélandig. Az Andokban megtelepedett fajok némelyike 4600 m-ig is felkapaszkodik.

Felépítése, megjelenése Lomblevelei nagyon változatosak; gyakran levélrózsában állnak. Egyes fajok levele lándzsás, másoké igen széles, szárnyas, ujjas vagy akár pajzs alakú is lehet. A magashegyi fajok apró, bőrnemű, éles-szögletes, sokszor pikkelyszerű levele a megvastagodott hajtásra borul.

Öttagú, illatos virágainak két középső szirma eláll vagy lefelé konyul. Az illatát adó illóolajokon kívül az levele és virága nyálkaanyagokat is tartalmaz. Porzóik két hosszú, nektártermelő nyúlványa egy hasonló színű nektárvonallal együtt az alsó szirom sarkantyúszerű kiöblösödésébe nyúlik bele. A porzókon túlnyúló bibe igen sokféleképpen osztott; kiszélesedő és bögreszerűen bemélyedő egyaránt lehet. A virág sokszor ki sem nyílik, ilyenkor a növény önbeporzó (kleisztogám).

Termése tokszerű.

Életmódja A fajok többsége évelő lágyszárú, néhány félcserje, egy csoportjuk egy- vagy kétéves lágyszárú.

A magashegyi fajok leveleinek epidermisze (bőrszövete) a külső sejtfal megvastagodásával hatékonyan csökkenti a párologtatást.

A többi ibolyaféléhez hasonlóan a névadó nemzetség virágait is rovarok porozzák be. Amikor a nektárra gyűlő rovarok szétnyomják a porzókat, az ezek közé bepotyogott virágpor rájuk tapad. Az, hogy milyen rovarok látogatják ezeket a virágokat, alapvetően a sarkantyú hosszától függ. Ez lehet nagyon rövid (mint például a sárga ibolyáé (Viola biflora), de lehet nagyon hosszú is, mint a Viola calcarata virágáé.

Rendszertani felosztás

A nemzetséget két, az évelő ibolyákra és az egy- vagy kétéves árvácskákra osztják.

Ibolyák A bibeszál töve egyenes, a vége horgas csőrű.

Árvácskák A bibeszál töve görbült, csúcsa megvastagodott.

Ízük enyhén mentás; de elsősorban nem ezért, hanem dekorativitásuk miatt használják őket egyes hidegtálak, illetve gyümölcsételek díszítésére.

Felhasználása

Számos faját dísznövénynek (kerti, utcai virágnak stb.) ültetik. Ilyen célokra különösen kedvelt

• az illatos ibolya (V. odorata) és
• a kerti árvácska (V. x wittrockiana) (ezt a 19. században hozták létre a V. altaica és a V. lutea faj keresztezésével.

Az illatos ibolya virágából Dél-Franciaországban és Olaszországban olajat sajtolnak, kimondottan illatszeripari célokra termesztik. Az ibolyvirág-olaj az egyik legdrágább illatszer alapanyag. Ugyan-e faj leveleiből párolják le az ibolyalevél-olajat – 20 g tiszta olaj mintegy tonnányi levélből állítható elő. Az egyik, Új-Guineában termő faj leveleit sebek gyógyítására használják. A V. verucunda leveleit Kínában főzeléknövénynek termesztették.